Az egészségkultúra hiányában

Történelme során az ember számtalan módszerrel kísérletezett, hogy megóvja, vagy adott esetben helyreállítsa az egészségét.

  • Könyörgött szellemekhez,
  • javasasszonyokkal főzetett bájitalokat,
  • felkereste a piócás embert.
  • pókhálót simított sajgó sebére,
  • varázsigéket mormolt,
  • gyógynövények főzetét kortyolgatta.
  • eret vágatott,
  • köpölyöztetett,
  • tüsszentőporral próbálta kiűzni a rontó szellemeket.

Modern korunkba érve a gyógyulás reményében akár még radioaktív kobaltágyúval is löveti meggyötört testét, és mindent felemésztő, roncsoló kemoterápiás szerektől reméli a jobbulást.

Mindeközben – a jelek szerint – kevés figyelmet szentelt annak, hogy megértse az egészség, a valódi egészség hátterében álló, örökérvényű természeti törvényszerűségeket.

Azokat a természeti törvényszerűségeket, amelyeknek ismerete lehetővé tenné, hogy eredendő, természet adta képességei érvényre jussanak, és a mai, nevetségesen alacsony várható élettartam szinte kétszeresét élhesse meg, ráadásul ragyogó, hibátlan egészségben.

Úgy tűnik, hogy az ember kétségbeesésében teljesen feladta a reményt, hogy ő maga a helyzet urává emelkedhet, így aztán tudományosnak kikiáltott hitek és dogmák kelepcéjébe sodródott.

Boszorkányüldözésbe kezdett és máglyahalálra ítélte az ártalmatlan, sőt létfontosságú koleszterint, gondosan kerülni kezdte a zsírokat (amivel tudtán kívül komoly pusztítást végez a szervezetében), gyilkosnak bélyegezte az életadó sót, és ma már drótkerítésekkel óvott laboratóriumokban kifőzött, természetidegen vegyi anyagoktól, a „gyógyszerektől” reméli a megváltást, azokra bízza sorsát.

Talán sohasem ismerte, vagy ha igen, akkor elfeledte, hogy milyen képességekkel és adottságokkal látta el őt a gondoskodó természet, és ma már annál is kevesebbet tud saját magáról, mint amennyit a nagyképűen civilizálatlannak minősített letűnt időkben tudott.

Saját tudatlanságának kalodájába zártan, már csak halovány mása annak, ami valójában lehetne.

Nagyon szomorú lenne, ha itt érne véget a történet. Szerencsére nem ez a helyzet.

Könnyen megérthető, rendszerezett, áttekinthető ismeretanyag gyűjtöttem össze a kutatásokkal töltött évek során. Az elért eredmények tükrében ma már bátran kijelenthetem, hogy sikerült nagyot előrelépni.

Ön is megismerheti saját természet adta képességeit.

Ön is rehabilitálhatja csodálatos eredendő adottságait.

Mindenki – Ön is – lehet egészségesebb!

Dr. Lenkei Gábornak hívnak. 1986-ban szereztem orvosi diplomát kitűnő (summa cum laude) minősítéssel. Hat évig dolgoztam a hivatalos keretek között… Számomra túl merevnek, túlságosan szűknek tűntek azok a lehetőségek, amiket a hivatalos orvoslás megengedett. Lelkesedésem, tenni akarásom, az új, jobb megoldások keresése iránti olthatatlan vágyam szétfeszítette ezeket a korlátokat. A saját magam által kijelölt úton kezdtem el járni. Jól döntöttem…
Figyelmébe ajánlom