Megjósoltam…

Többen gondolhatnák azt, hogy jóstehetséggel is megáldott a sors, és jövendőmondással is foglalkozom.

2006-ban interjút készített velem Friderikusz Sándor (ATV, Csőbe húzva). A riport megtekinthető a honlapomon.

Az interjú végén megjósoltam a gyógyszeripar – legalábbis a manapság működő formájának – dinoszauruszokhoz hasonló kipusztulását.

Okkal tettem.

A riporter, Friderikusz úr, elnézően mosolygott rajtam.

A folyamat már kezdetét is vette.

Döbbenetes haszonnal gyártott és elképesztő mennyiségben eladott „gyógyszerek” az úgynevezett tudatmódosító pszichiátriai szerek.

Hangulatjavítók, szorongáscsökkentők, antidepresszánsok, nyugtatók és hasonló „bájitalok”.

A „hatóanyag” filléres. Az ilyen szerek méltán érdemlik ki „a csomagolás többe kerül, mint a beltartalom” típusú áruféleség elnevezést.

  • Szakemberként mindig is tudtam, soha nem bizonyították be, hogy az ilyen szerek valóban alkalmasak lennének a rászorulók megsegítésére.
  • Soha nem bizonyították kellőképpen azt sem, hogy komolyabb veszélyek nélkül, kellő biztonsággal lehetne használni ezeket.
  • Mindig is nyilvánvaló volt az ártalmasságuk és egészségromboló hatásuk.

Mindezek alapján felmerülhet Önben a kérdés. Miért lehettek mégis forgalomban?

A gyógyszermaffia hatalmas erőt képvisel.

Befolyásolja, ha kell térdre is kényszeríti még a politikai vezetőket, a törvényhozást is. Nem is beszélve az állampolgárok érdekeit és biztonságát védeni hivatott állami hivatalokról. Azok – a jelek szerint – nagyon hamar megadják magukat.

Így aztán a hatástalan, viszont ártalmas tudatmódosító pszichiátriai szerek forgalmazása virágzott. Hatalmas, dollártízmilliárdokban mérhető hasznot termelve a gyógyszergyártó óriások profitéhes tulajdonosai számára.

Nyilvánvaló, hogy nem könnyű lemondani egy ekkora profitot termelő üzletágról.

Mégis ez történik!

A legnagyobb gyógyszergyártók közül már hárman is, a Glaxo, az AstraZeneca és a Pfizer is bejelentették, hogy a továbbiakban nem foglalkoznak ilyen jellegű készítmények fejlesztésével.

A gyógyszergyártó óriásokat képviselő vezetők természetesen nem kötötték a nagyközönség orrára döntésük valódi okát. Igazi dörzsölt diplomataként fogalmaztak, de még ezek a nagy precizitással megfogalmazott mondatok is rendkívül árulkodóak.

Idézem:

Andrew Witty a Glaxo vezérigazgatója emígyen magyarázta:

„Az ok részben a pénzügyi kockázat.

Az antidepresszánsok klinikai tesztjei az összes gyógyszer klinikai próbája közül a legdrágábbak és a legkockázatosabbak, mivel a cégek gyakran egészen a nagy és átfogó tanulmányok végéig nem látják, hogy egy gyógyszer hatásos lesz-e, vagy sem. Azt is nagyon nehéz bizonyítani, hogy egy depresszió-gyógyszer működőképes.”

Érdekes! Eddig mégis fejlesztették és forgalmazták ezeket a szereket.

Dacára annak, amit maga a vezérigazgató ismert be: „nagyon nehéz bizonyítani, hogy egy depresszió-gyógyszer működőképes”.

Egyetértek. Valóban nagyon nehéz bizonyítani. Működőképességük soha nem is lett hiteles módon bizonyítva! Mégis forgalmazták!

Az AstraZeneca indoklása szerint:

„Az a döntés, hogy felhagyunk a pszichiátriai drogok kutatásával azon klinikai próbák megjósolhatatlanságát és kockázatos természetét tükrözi, amelyekkel a szerek működőképességét becsüljük fel az agyon, illetve tükrözi a megbízható tudományos lehetőségek hiányát is.”

Az utóbbi időkig az AstraZeneca számára sem jelentett erkölcsi akadályt „a megbízható tudományos lehetőségek hiánya”.

Nyilvánvaló, hogy nem ezek a valódi okok!

Ezek az „okok” mindig is léteztek, és mindezidáig ezen okok dacára hozták forgalomba megbízhatatlan ám veszélyes készítményeiket.

A hivatalos indoklásban elhangzottaknál sokkal komolyabb okok kellenek ahhoz, hogy ilyen kemény, profitéhes, az üzleti érdekeiket bármi áron érvényesítő cégek lemondjanak évi sokszor tízmilliárd dolláros forgalmat és csillagászati extra profitpot biztosító szereik további fejlesztéséről és árusításáról.

Azt, hogy ezekről a tényleges okokról nem szívesen beszélnek… Nos, meg tudom érteni.

A valódi ok ugyanis a rájuk zúduló kártérítési perek sokasága.

A hatástalan, de számos súlyos, akár halálos mellékhatást kiváltó szerek károsodottai közül végre több tízezren vették fel a kesztyűt, és indítottak kártérítési pereket.

A károsultak a megnyert perek révén, már ezidáig is sok milliárd dolláros kártérítési összegek kifizetésére kényszerítették a felelőtlen, súlyos egészségkárosodások százezreit okozó gyógyszergyártó óriásokat.

Ez áll hát az óvatos, rövid és ügyes megfogalmazás hátterében: „Az ok részben a pénzügyi kockázat”.

Igen. Ez valóban igaz.

A kártérítési perek lavinaszerű áradata olyan hatalmas pénzügyi terhet jelent a megtámadott cégek számára, hogy gyorsan lépniük kellett. Ez a valódi oka a meglepő bejelentéseknek.

Nem saját jószántukból hozták meg a döntést.

Nem volt más választásuk.

A kártérítési perek hirtelen áradatának hátterében egy nagyon jól megtervezett és rendkívül ügyesen kivitelezett nagyon nagyszabású felvilágosító kampány áll.

Jóstehetséggel ugyan nem bírok, de sokat teszek azért, hogy hozzájáruljak egy biztonságosabb és Emberhez méltóbb civilizáció megteremtéséhez.

Így büszkén mondhatom el azt is, hogy a rendkívül sikeres felvilágosító kampány támogatásában jómagam is komoly részt vállaltam.

Mit tartogat számunkra a jövő?

Egyvalamihez biztosan nem kell kártyát vetnie senkinek.

Könnyűszerrel meg lehet jósolni, hogy én soha nem leszek a gyógyszermaffia szíve csücske.

(További információk elérhetők a Wall Street Journal és a Reuters honlapján, ahonnan az írásban szereplő gyógyszergyári indoklásokat idéztem.)

Dr. Lenkei Gábornak hívnak. 1986-ban szereztem orvosi diplomát kitűnő (summa cum laude) minősítéssel. Hat évig dolgoztam a hivatalos keretek között… Számomra túl merevnek, túlságosan szűknek tűntek azok a lehetőségek, amiket a hivatalos orvoslás megengedett. Lelkesedésem, tenni akarásom, az új, jobb megoldások keresése iránti olthatatlan vágyam szétfeszítette ezeket a korlátokat. A saját magam által kijelölt úton kezdtem el járni. Jól döntöttem…
Legfrisebb bejegyzések