Szerelmem, a gyógyszertan
Megcsaltam saját magam. Egyszer, valamikor, még orvostanhallgatóként. Olvastam valamit, de nem voltam elég bátor ahhoz, hogy végiggondoljam, mit is olvastam.
A “Popper”
Na erre az előadásra „kár volt elmennem”. Még orvostanhallgató voltam. Nem véletlenül írtam idézőjelben. Valójában nagyon is érdemes volt. Hatalmas élményt jelentett.
Olyan jólesik!
Hajnali négy felé jön a nővérke. „Doktor úr, lehet, hogy jó lenne, ha megnézné a nénit.” Kimegyek a folyosóra és hallom, mire gondolhatott a nővér. „Jahhaahahaj! Jaahhahaj. Jhhaj. [...]
Csak azt szeretném megkérdezni, hogy velem mi lesz?
Ugyanott, III-as Bel, ambulancia, rohannak a mentősök, tolószékben egy harmincas hölgy, sápadt, verejtékezik, szemmel láthatóan jártányi ereje sincs, „paroxizmális tahikardia” (rohamként [...]
Doktor Úr! Magának arany keze van!
Volt egy speciális betegtípus, amint azt az idősebb, sokat tapasztalt kollégáktól hamar megtanultam. Nem volt kialakult elnevezése, de valahogyan minden szóhasználat ugyanarra utalt. Például, [...]
A hármas kombináció
Bekötöttük a borzalmakkal fenyegető infúziót, és látványosan, ahogyan azt a közönséget elbűvölő bűvész teszi, belefecskendeztem a „hármas kombinációt” is. Már csak cinkosan rákacsintottam, [...]
A madárlátta myoma
A paraszti költészet egyik esztétikus remekműve a „madárlátta” lelket simogató fogalma. Amikor a parasztember, vagy a favágó, hajdanában elment dolgára, magával vitte a napi elemózsiát. Ha maradt [...]
